A buliba 8-ra kellett odaérni. Miután maradtunk még vásárolgatni a plázában, 7 körül értünk haza. Pont egy óránk maradt elkészülni. Nem ügyködtem túl sokat a fürdőben. Felvettem a partira szánt ruhám, majd a hajam egy laza kontyba fogtam. össze. 30 perc alatt elkészültem.
Mivel már nem volt mit tennem, leültem az ágyamra és laptopomat kezembe véve kutattam egy kicsit a fiúk a fiúk után. Netes keresgélésemet hangos kopogás zaja zavarta meg.
-Gyere!- kiálltottam.
-Na? Szerinted jó leszek így a patira?- kérdezte nagy mosollyal a száján, miközben körbefordult, hogy mindenhonnan jól láthassam. Csodásan festett. Szőke haját kivasalta, így lazán a vállára omlott.
-Gyönyörű vagy!
-Köszönöm. De te sem panaszkodhatsz.- mondta, majd mindketten nevetésben törtünk ki.
8-ra hívtuk a taxit, mivel ilyenkor illik késni. Szerencsére a sofőr pontosan érkezett. Lehuppantunk a hátsó uüésre, majd a cetliről bediktáltam a címet, ahová tartottunk.
10 perc alatt oda is értünk. Kifizettem a taxist, majd izgatottan megálltunk az ajtó előtt. A parti már javában tartott, a kiszűrődő zajok alapján ítélve. Egyikünk se tett semmit. Csak álltunk és vártunk hátha történik valami. A tétlenséget Vini törte meg, egy hangos kopogással. Vártunk egy keveset, de senki nem nyitott ajtót, úgyhogy a csengővel próbálkoztunk. Pár pillanat múlva már nyílt is az ajtó. Egy bozontos hajú fiú nyitott ajtót. Először meglepődve nézett ránk, aztán leesett neki hogy kik vagyunk:
- Biztos ti vagytok Cathi és Vini. Én Dave vagyok. Gyertek be!- invitált minket beljebb.
Ahogy beléptünk egy tágas nappaliba érkeztünk, ami teljesen át volt alakítva a partira. A konyhapultból bár pult lett, tele piával és szenyókkal. A nappali szőnyegéből táncparkett lett, a lámpából disco gömb. A nappaliban föl volt állítva egy DJ-pult. A mélynyomókból bömbölt a zene.
Vini teljesen fel volt dobódva. Hiába nem vallotta be nekem, sőt még magának sem, de tuti, hogy érez valamit Jack iránt.
Mikor visszafordultam, hogy megkérdezzem merre van Jack és Niall már eltűnt a tömegben.
-Hát ez meg hova tűnt??- kérdeztem Vinitől. Ő csak egy egyszerű 'nem tudom'-mal elintézte a helyzetet, majd szemével a tömeget kezdte el pásztázni, hátha észreveszi a srácokat. Én is követtem a példáját. Egy kis idő után, két mosolygós arcot láttam közeledni felénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése